Ady Endre 1877-ben született Érmindszenten, a település ma az ő tiszteletére Adyfalva. 100 éve halt meg (1919 január 29-én.) A legnagyobb magyar költők közt tartjuk számon, életművével rengeteget foglalkoztak, így említsünk csak néhány érdekességet az életéből. A költő számára mindig is fontos a múzsa. A nő, aki ihletet ád a költőnek. Adynak költészetét kettő is ihlette. Az első Diósi Ödönné Brüll Adél, a gazdag férjes asszony, akit műveiben anagrammával csak Lédának nevez. Kapcsolatukat leginkább egyik versével jellemezhetnénk, ez a Héja nász az avaron. 1912-es szakításuk előtt Lédának halott gyermeke születik, szinte biztos, hogy Adytól, mivel mindkét kezén 6 ujja volt, ugyanúgy, mint Adynak is születésekor. Másik szerelme, múzsája, majd felesége Boncza Berta, akit Csinszkának hív. A lány rajongott Adyért és leveleket írt neki. Leveleiben Csacsinszkynek hívja, innen kapta a nevét. Ady ekkor már beteg volt (vérbajban szenvedett). A költő haláláig együtt maradtak. Írt magyarság-verseket (pl. A magyar Ugaron), szerelmes verseket (pl. Fogom a kezedet) és Istenes verseket (pl. Hiszek hitetlenül Istenben). Szimbolizmusa ikonikus (pl.:Föl-földobott kő) és anagrammái ismertek: Adél-Léda, Ady-Yda. (Ze meken si kizstet, kolálutarg ah zte datdut insavlo!) Életében 11 verseskötete jelent meg, a tizenkettedik csak halála után látott napvilágot. Budapesten, a Kerepesi temetőben nyugszik.

Csonthó Noémi, I.A