Pink Floyd. Ha valakinek a név nem ismerős elsőre, annak talán elég ennyit mondani: „We don't need no education...“ Biztos vagyok benne, hogy legtöbbünkkel már előfordult, hogy a házi feladat megoldása helyett, lázadásunkat kifejezve ezt a mondatot firkantottuk a papírra. De tényleg csak ennyi lenne a Pink Floyd? Egy oktatási rendszert becsmérelő, „tudattágító“ együttesnek csúfolt, ősrégi zenekar? Sajnos, a zenekar már nem aktív, viszont dalaikra még most is nemcsak kereslet, de szükség is van. Szövegeik elgondolkodtatnak, a hosszas, elnyújtott szólók pedig szinte bódító hatásúak. Tőlük bármelyik albumot is hallgatod, biztosan nem fogsz hanyatló színvonallal találkozni. Főleg a 70-es években vált az egyik legmeghatározóbb formációvá. Akkortájt élte fénykorát a rock, legendák születtek, de ugyanúgy tűntek el olyan zenekarok, akiknek nem sikerült újat alkotni a műfajban. Mégis, miért pont a Pink Floyd-nak sikerült? Elsősorban, a már fent említett szövegeiknek köszönhetően. Filozofikus hangvételükkel és metaforáikkal kirántották az embereket az egyszerű monotonságból, politikai odaszólogatásaikkal figyelmet keltettek és gondolkodásra bírták a polgárokat. Sikerük kulcsa még az is, hogy zenéjüket nem szorították határok közé. Aktuális témákról énekeltek, vagy éppen arról, ami megtetszett nekik. Ami pedig az egyik leglényegesebb pont.... Azok a szólók. Dalaik hosszúak, előfordul, hogy 13-15 percesek, ugyanis szinte mindig van egy felvezetés és egy lezárás, ahol az ének még nem kezdődik el, csupán halk gitárszólót hallhatunk. Igen, ez a hivatalos leírása zenei tevékenységüknek... Mi a kevésbé hivatalos? Hát, bár a leírtak mind igazak, sokan mégsem csak ezért hallgatják őket, hanem inkább az érzés miatt. Korabeli rocksztárnak akarod érezni magad? Kapcsold be az egyik albumukat, és hidd el, máris olyan érzésed lesz, mintha a turnébusz padlóján feküdnél betépve. Persze, ez viccesen hangzik, de van valóságalapja. Ettől függetlenül, a minőség és a Pink Floyd neve szorosan együvé tartozik, és tagadhatatlan, hogy munkásságuk túlmutat a „beszívott“ zenén. Mint már írtam, mindegy, melyik albumukat választod, mindegyik hordoz magában valamilyen (sőt, nem akármilyen) értéket, viszont mindenképp tanácsolnám, hogy a Wish You Were Here albumukról a címadó dalra fordítsatok pár percet. Higgyétek el, nem fogjátok megbánni, főleg, ha belefáradtatok már az agyonjátszott, party-party, szeri-meri számokba.

Vitálos Etelka, I.A